HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM - Hangyától a medvéig

HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM - Hangyától a medvéig http://www.termeszetor-tarsasag.eoldal.hu/ A menüpont címét adó hangya és medve a legerősebb állatok közé tartoznak. Így persze pontatlan a megközelítés, mert egyik sem faj, a hangyafélék és a medvefélék is az állatrendszeren belüli család számos különböző fajjal, másrészt ez a rendkívüli erősség a testtömeg viszonylatában érvényes.  Az állatok nem élhetnek növények nélkül, minden állat számára a növények jelentik az energiaforrást. A növények egyrészt közvetlen táplálék, másrészt a ragadozók növényevő állatokkal táplálkoznak. A növényekről külön menüpont szól.  Magyarországon mintegy 42.000 állatfaj él. Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll 1.178 védett vagy fokozottan védett faj, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok szintén kiemelt oltalmat élveznek. Pénzben kifejezett természetvédelmi értékük 2.000 – 1.000.000 Ft/egyed, a fokozott védettség alsó értékhatára 100.000 Ft/egyed. <div abp="798" class="entry-content"> A védett és a fokozottan védett állatokat a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 15 hüllőfaj védett vagy fokozottan védett 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel. 18 kétéltű védett vagy fokozottan védett 10.000 – 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel. 44 puhatestű védett vagy fokozottan védett 2.000 – 100.000 Ft/egyed közötti természetvédelmi értékekkel. A védett vagy fokozottan védett ízeltlábúak száma 651, természetvédelmi értékük 5.000 – 250.000 Ft/egyed. Ami a hangyákat illeti, 6 fészeképítő faj esetében védettek a bolyok, és az 50.000 Ft-os természetvédelmi érték a fészeképítő hangyafaj fészkére (bolyra) vonatkozik a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 5. számú melléklete szerint. A halak és a körszájúak közül 33 faj (31 hal és 2 körszájú) védett vagy fokozottan védett, 5.000 – 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel (mindkét kőrszájú fokozottan védett). A védett vagy fokozottan védett madárfajok száma 359, természetvédelmi értékük 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed értékhatárok közötti. Az emlősfajok közül 58 faj védett vagy fokozottan védett, 25.000 – 1.000.000 Ft/egyed értékhatárok között megállapított természetvédelmi értékekkel. Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok természetvédelmi értéke egységesen 25.000 Ft/egyed, a fajokat lásd a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 8. számú mellékletében (hazai faj is például a házi veréb, a kárókatona, a seregély és az orvosi pióca). A kiemelt természetvédelmi oltalom, valamint az általános védelem alatt álló vadon élő állatok védelme a természetvédelem meghatározó nagy szakterülete. A vadászható állatok és a fogható halak védelme a természethasznosító gazdálkodási ágazatoknak (vadászatra, illetve halgazdálkodásra jogosultaknak) is törvényekben előírt feladata. A vadon élő állatvilág védelmének témakörével foglalkoznak a menüpont alatti publikációk. Megjegyzés A természetvédelmi érték fokozatai a következők: 2.000 Ft/egyed (éti csiga) • 5.000 Ft/egyed • 10.000 Ft/egyed • 25.000 Ft/egyed • 50.000 Ft/egyed • 100.000 Ft/egyed • 250.000 Ft/egyed • 500.000 Ft/egyed • 1.000.000 Ft/egyed (az utolsó legmagasabb érték 14 állatfajra vonatkozik). 2019. május © Dr. Temesi Géza   <h1 abp="898" style="text-align: center;">A VADON ÉLŐ ÁLLATOK VÉDELME</h1> A vadon élő állatvilág, állatfajok, állatok védelmét meghatározóan 15 jogszabályunk (hét törvény, öt kormányrendelet és három miniszteri rendelet) alapozza meg, amelyek az alábbiak. ►1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (Tvt.); ►33/1997. (II. 20.) Korm. rendelet a természetvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos szabályokról ►13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről; ►275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről; ►348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról; ►1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (Vtv.); ►79/2004. (V. 4.) FVM rendelet a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól (Vtv. vhr.); ►1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről (Ávtv.); ►244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról; ►2013. évi CII. törvény a halgazdálkodásról és a hal védelméről (Hhvtv.); ►133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról; ►314/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet a halgazdálkodási és a halvédelmi bírságról; ►2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.); ►2012. II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről (Szabs.tv.); ►2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.). A fenti jogszabályok mellett 5 hazánkban kihirdetett nemzetközi egyezmény foglalkozik a vadon élő állatvilág, állatfajok, állatok védelmével is. ►Ramsari Egyezmény: Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről – 1993. évi XLII. törvény; ►Washingtoni Egyezmény: Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről – 2003. évi XXXII. törvény; ►Bonni Egyezmény: Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről (CMS) – 1986. évi VI. törvényerejű rendelet; ►Berni Egyezmény: Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről – Magyar Közlöny 1990. évi 64. szám V. rész 7. sorszámú közzététel; ►Rioi Egyezmény: Biológiai sokféleség egyezmény (Biodiverzitás egyezmény) – 1995. évi LXXXI. törvény. <p abp="993" style="padding: 0px; border: 0px currentColor; border-image: none; text-align: justify; color: rgb(68, 68, 68); line-height: 1.5714; font-family: Helvetica Neue, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; vertical-align: baseline;">A vadon élő állatok tulajdonjoga <p abp="993" style="padding: 0px; border: 0px currentColor; border-image: none; text-align: justify; color: rgb(68, 68, 68); line-height: 1.5714; font-family: Helvetica Neue, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; vertical-align: baseline;"><img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/06/mokus.jpg" style="height: 345px; width: 530px;" /> <p abp="1000" style="padding: 0px; border: 0px currentColor; border-image: none; text-align: justify; color: rgb(68, 68, 68); line-height: 1.5714; font-family: Helvetica Neue, Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; vertical-align: baseline;">Mókus (védett, 25.000 Ft/egyed), fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea A vadon élő állatok közül a vadasparkban, vadaskertben, vadfarmon lehetséges kivételektől eltekintve a vad, a halgazdálkodási vízterületen élő fogható hal és más hasznos víziállatok, valamint a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló (védett) vadon élő állatok egyaránt állami tulajdonban vannak [lásd Ptk. 5:53. § (1), Vtv. 9. § (1), Hhvtv. 6. § (1), Tvt. 68 (2)]. A vad a jogszerű elejtéssel vagy elfogással, a fogható hal a jogszerű kifogással kerül a jogosult tulajdonába. A védett állatfaj egyede korlátozottan forgalomképes [Tvt. 68. § (5)], és többek között a befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához, háziasításához, preparálásához, preparátum birtokban tartásához stb. természetvédelmi hatósági engedély szükséges, ami fokozottan védett állatfajok esetén természetvédelmi vagy más közérdekből adható meg [Tvt. 43. § (2) – (4)]. Kiemelt természetvédelmi oltalom <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/06/hiuz2.jpg" style="height: 350px; width: 530px;" /> Hiúz (fokozottan védett, 500.000 Ft/egyed), fotó: Barbalics Nándor A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló vadon élő állatok lehetnek védettek, fokozottan védettek, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok. Az egyes fajok védelmének &bdquo;súlyát” egyedeik pénzben kifejezett természetvédelmi értéke fejezi ki. A fokozott védettség 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel kezdődik. A menüpont bevezetőjében foglalt adatok után tájékoztatásul szolgálhat, hogy összesen 185 fokozottan védett állatfaj van, abból 95 madár, 55 ízeltlábú, 9 hal és körszájú, 18 emlős, 5 hüllő, 1 kétéltű és 2 puhatestű faj. A 185 fokozottan védett vadon élő állatfajból 14 állatfajra a természetvédelmi érték 1.000.000 Ft/egyed, 39 állatfajra 500.000 Ft/egyed, 44 állatfajra 250.000 Ft/egyed, 88 állatfajra pedig 100.000 Ft/egyed. A fokozott védelem érvényesítése elsőrendű feladatunk a vadon élő állatok természetvédelmében. Megjegyzések Az egyed (példány) jelentése a Tvt. 4. § p) pontja szerint: élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz. A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 1. § (2) bekezdése alapján a teljes pénzben kifejezett értéket kell figyelembe venni a faj élő vagy élettelen példánya, bármely fejlődési alakja, továbbá felismerhető része, származéka esetében. A 2. § (2) bekezdés szerint a fészeképítő hangyafajok esetében a pénzben kifejezett érték a hangyabolyokra vonatkozik. A Btk. 242. § (4) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában élő szervezet egyede az élő szervezet egyedének valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota, az élő szervezetek kereszteződéseként létrejött egyed, az élő szervezet egyedének származéka, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak, vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve származó összetevőt tartalmaz. Védelem, őrzés, tervezés, felügyelet A vad és élőhelyének védelme, őrzése, és az évenkénti vadlétszámbecslés a vadászatra jogosult, a hal és élőhelyének védelme és őrzése pedig a halgazdálkodásra jogosult alapvető feladata. A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló vadon élő állatok természetvédelmi kezelése (felmérés, nyilvántartás, megóvás, őrzés, bemutatás) élőhelyükön a nemzeti park igazgatóságok állami feladata. Az őrzési feladatokat az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek teljesítik (hivatásos vadász, halászati őr, természetvédelmi őr). A vadgazdálkodás hosszú távú tervezési rendszeren alapul: 20 évre szóló tájegységi vadgazdálkodási terv, vadgazdálkodási üzemterv és éves vadgazdálkodási terv biztosítja a fenntarthatóságot, a Vtv.-ben előírt célok megvalósulását, a vad és élőhelyének védelmét. Meghatározott halgazdálkodási vízterületekre is öt évre szóló halgazdálkodási tervet kell készíteni. A védett természeti területekre természetvédelmi kezelési terv, a Natura 2000 területekre Natura 2000 fenntartási terv készül, az előző kötelező erejű, utóbbi ajánlásokat tartalmaz. A természet védelmének, a vadgazdálkodásnak és a halgazdálkodásnak a hatósági felügyeletét hatósági rendszer működése biztosítja. A természetvédelmi, vadászati, halgazdálkodási hatósági hatáskörrel rendelkező területi hatóságok a megyeszékhely szerinti járási hivatalok (Pest megyében és a fővárosban az Érdi Járási Hivatal) megyei illetékességi területekkel [pontosításokat lásd a 71/2015. (III. 30.) és a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendeletben]. Az állatvédelmi hatóságokat a 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 5-6. §-a jelöli ki. 2019. június © Dr. Temesi Géza   <h1 abp="1121" class="entry-title" style="text-align: center;">A HANGYÁKRÓL</h1> <div abp="1126" class="entry-content"> Becslések szerint a szárazföldi állati biomassza egyötödét a hangyák teszik ki. A hártyásszárnyúak rendjébe tartozó hangyafélék család fajai &bdquo;bolyokban”, &bdquo;hangyafészekben” élnek, akár 1 millió feletti egyedszámmal. A hazánkban is élő hangyafajok közül a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 5. számú melléklete szerint a következő hat fészeképítő hangyafaj fészkei (bolyok) védettek: ● ERDEI VÖRÖSHANGYA                       ● KIS ERDEI-VÖRÖSHANGYA ● RÉTI VÖRÖSHANGYA                          ● PIROSFEJŰ VÖRÖSHANGYA ● NAGY NYOMOTTFEJŰ-HANGYA     ● KIS NYOMOTTFEJŰ-HANGYA A hangyák esetében a rendeletben megállapított 50.000 Ft természetvédelmi érték így nem a faj egyedére, hanem a hangyafaj fészkére (bolyra) vonatkozik. A hangyák társas közösségalkotó élettel szervezett &bdquo;államaira” az ivari többalakúság jellemző, van királynő, here, dolgozó, katona. Az apró, milliméterben mérhető testméretű és milligrammban mérhető testtömegű hangyák saját tömegük ötvenszeresét is képesek felemelni, így viszonyítva a Föld legerősebb állatai közé tartoznak, akár a medvék. A népi hiedelem szerint meteorológusok is, a nagy hangyamozgás, kirajzás, főleg ha csapatosan szállítják a hangyatojásnak nevezett bábjaikat vissza a bolyba, kiadós esőt, zivatart jelez, de rovarbiológusok ezt az összefüggést cáfolják. Számtalan más időjós állat van. Érdekes a hangya-téma, erről szól Bernard Werber A hangyák című könyve, 1991-es eredeti megjelenési évvel, 2006-os legutóbbi magyar kiadással. Az itt következő publikáció szerzője pedig dr. Gallé László professzor. </div> <h1 abp="1165" style="text-align: center;">A HANGYÁK</h1> A hangyák jelentősége a bioszférában kis termetük ellenére az emberrel vetekedik, ugyanis a Föld legnagyobb gyakoriságú fejlett rovarai közé tartoznak. Becslések szerint egyedszámuk tízezerbilliós (17 számjeggyel leírható) nagyságrendű, ez azt jelenti, hogy minden emberre durván 10 millió hangya jut a Földön, és tömegük is hasonló az emberéhez. Bár a hártyásszárnyú rovaroknak csak egyetlen családját képviselik, becsült fajszámuk meghaladja a húszezret, ennek mintegy fele ismert a tudomány számára. Elsősorban a trópusokon még számtalan hangyafaj vár felfedezésre. Változatosságuk nagy, mind testalakjuk, mind testnagyságuk tekintetében, még akár egy-egy fajon belül is. Erre elég egy példa: a Borneon élő óriás lóhangya közel 3 cm-es katonájának fejében elférne egy dél-amerikai miniatűr hangya teljes kolóniája. Hazai óriásaik a lóhangyák (1. ábra). Szerepük szinte felbecsülhetetlen, táplálékfogyasztásukra jellemző, hogy pl. az erdei vöröshangya átlagos kolóniájának évi fogyasztása kb. 6 millió rovar és 155 liter mézharmat. A vándorhangyák útvonalaik mentén szinte minden állatot elfogyasztanak, a rovaroktól az apróbb gerincesekig. A levélnyírók pedig évente többmilliárd dolláros kárt okoznak zöld növényi részek károsításával. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/06/1abra.jpg" style="height: 400px; width: 530px;" /> <div abp="1178" class="wp-caption aligncenter" id="attachment_2694" style="width: 483px;"> 1. ábra: Fekete lóhangya dolgozója </div> A hangyák családja (Formicidae) a különböző osztályozások szerint 18-21 alcsaládra tagolódik, ebből öt él Magyarországon. Hazai fajainak száma a legutóbbi felmérés szerint 125, de az egyes csoportokban még meglevő rendszertani bizonytalanságok tisztázása után mintegy 150-re lesz tehető. Bolyokban élnek a hangyák, a bolyt pedig tanyahelyük, a fészek és maguk a hangyák által alkotott kolónia alkotja. Változatos fészkeik közül legismertebbek a talajfészkek, ezek a talajba ásott járatokból és kamrákból tevődnek össze. A talajfészkek gyakran sokkal nagyobbak, mint azt felszíni vizsgálódásaink alapján gondolnánk, nem ritkák a 3-4 méter mélyre hatoló fészkek sem, a talajfészkek óriása pedig a levélnyíró hangyáké, melynek építése során mintegy 25 m3, 44 tonna talajt mozgatnak meg. A vöröshangyák jellemző fészke növényi anyagokból, fenyőtűkből vagy fűdarabkákból készül, mérete pedig ugyancsak nagy lehet, a kis erdei vöröshangya fészkének magassága elérheti a 2 métert! E fészkeknek önálló hőszabályozásuk van, amit a fészek sajátos szerkezete biztosít, valamint az, hogy kora tavasszal a fészek felületén összegyűlő dolgozók (2. ábra) a napon felmelegedett testükkel is mintegy fűtik fészküket. Számos faj él fán, fészküket korhadt fában, faodvakban vagy elhalt ágakban, esetleg elhagyott gubacsokban létesítik. A kapushangya egyes dolgozói dugószerű fejükkel elzárják a fészek bejáratát és oda csak fészektársaikat engedik be. A szövőhangyák összekapaszkodva leveleket húznak össze, ezeket a lárváik által termelt fonalakkal szövik zárt fészekké. A vándorhangyák dolgozói gyakran tömegesen összekapaszkodva, saját testükkel alkotnak fészket. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/06/2abra.jpg" style="height: 390px; width: 530px;" /> <div abp="1196" class="wp-caption aligncenter" id="attachment_2695" style="width: 1212px; height: 19px;"> 2. ábra: Fészkük felületén tavasszal melegedő erdei vöröshangyák dolgozóinak tömege  </div>   A fészekben élő népesség a kolónia. A kolóniát minden esetben több egyed alkotja, a hangyák minden faja társas. A társas élet előnye például, hogy segítik az eredményes védekezést és olyan táplálékforrások igénybevételét, amire a magányos egyedek nem képesek (3. ábra). A kolónia létszáma a néhány tíztől a néhány millióig terjedhet A legegyszerűbb kolónia egy megtermékenyített nőstényt (királynőt) és csökevényes, megtermékenyítetlen nőstényeket, dolgozókat tartalmaz. Leggyakrabban ez utóbbiakkal találkozunk pl. a talaj felszínén. Rajtuk kívül időnként termékeny, rendszerint szárnyas nőstények és ugyancsak szárnyas hímek jelennek meg. E szárnyas egyedek nászrepüléskor elhagyják a fészket, a levegőben, kiemelkedő tárgyon (fa, épület, szikla stb.), a talajon vagy a fészek felszínén párzanak. A párzás után a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények pedig levetik, legtöbbször rágóikkal leoperálják szárnyaikat, megfelelő búvóhelyre (pl. talajba, korhadt fába, kidőlt fa, ág vagy kő alá) vonulnak és új kolónia alapításába kezdenek. Rejtekhelyükön tojásokat raknak, lárvákat nevelnek, ezeket sajátos váladékkal etetik, nem ritka a lárvák közötti kannibalizmus, pl. a tojások fogyasztása sem, egyes fajok nőstényei vadászni is kijárnak. A bebázódott lárvákból kikelő dolgozók fokozatosan átveszik a nőstény funkcióit, táplálékot gyűjtenek, gondozzák az immáron királynővé lett nőstényt és ivadékait, tehát testvéreiket, védik a kolóniát stb. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/06/3abra.jpg" style="height: 385px; width: 530px;" /> <div abp="1211" class="wp-caption aligncenter" id="attachment_2696" style="width: 557px; height: 13px;"> 3. ábra: Kutyatej-szender hernyóját eredményesen támadó réti vöröshangyák </div>   A kolónia alapítása a hangyák életének legkritikusabb szakasza. A kirepülő nőstények és hímek könnyű zsákmányai számos madárnak, ragadozó gerincteleneknek, például más hangyafajoknak is. Fenyegeti őket az éhezés, a kiszáradás is. Jó, ha 1-2 ezrelékük sikeres új kolónia létrehozásában. A kritikus hatásokat többféleképpen igyekeznek ellensúlyozni. Olykor több megtermékenyített nőstény társul és együtt alapítanak kolóniát. Ezek folyamatosan együtt is maradhatnak, vagy később szétválnak. Előfordul, hogy a nőstény a megtermékenyítés után saját vagy fajának másik fészkébe vonul, ott befogadják és így is kialakulhat a több királynős (poligin) kolónia. Egyes hangyák megtermékenyített nőstényei más fajok fészkeibe hatolnak be, megölik az ottani királynőt, elfoglalják annak helyét, maguknak és ivadékaiknak a gazdafaj dolgozói viselik gondját. Így a kolónia fokozatosan átalakul a behatoló parazita faj kolóniájává. Mások ezt azzal tetézik, hogy saját dolgozóik fogytán rabszolgaszerző hadjáratokat indítanak, más kolóniákból bábokat rabolnak, azokat saját fészkükbe hordják és az ott kikelt dolgozók működésükkel a rabszolgatartó faj fennmaradását szolgálják. Két legismertebb rabszolgatartó faj a vöröstorú rablóhangya és az amazonhangya. Ez utóbbi sarlószerű rágóival csak harcolni és a rabolt bábokat cipelni képes, minden másban rabszolgáira utalt. Az élősködés végső formáját a dolgozói kasztjukat elvesztő fajok jelentik, amelyek nőstényei és hímjei teljes mértékben a gazdafajra utaltak. Ilyen például a satnya élősködőhangya. A kb. 100 millió évvel ezelőtt kialakult hangyák hártyásszárnyú őseikhez hasonlóan kezdetben ragadozók voltak, a primitív fajok máig is azok. Később táplálékválasztékuk kiszélesítésével folyamatosan mindenevőkké váltak, legtöbb faj rovarpusztítása azonban megmaradt és olyan intenzív, hogy biológiai védekezésre használják őket. A legősibb biológiai védekezésre a szövőhangyákat alkalmazzák, ez a Kínából származó módszer a mai napig fennmaradt. Európában, főleg Német-, Cseh- és Lengyelországban a vöröshangyákat telepítik erdőkbe a rovarkártevők féken tartására. A hangyák táplálékában a rovarok mellett fontos szerepet játszik a levéltetvek cukortartalmú ürüléke, a mézharmat. Gyakori, hogy a hangyák a levéltetveket sajátos cirógatással &bdquo;megfejik”, erre a tetvek kibocsájtják a mézharmatot, amit a hangyák elfogyasztanak. A hangyák cserében védik, olykor gondozzák is a tetveket. A hangya-tetű kapcsolat oly szoros lehet, hogy a hangyák a tetveket megfelelő tápnövényükre hordják, mintegy &bdquo;legeltetik”, ezzel mintegy állattartást valósítanak meg. A mézesbödön hangyák potroha a sok elfogyasztott mézharmattól hatalmasra megduzzad, ebben tartalékolják a mézet és ebből táplálják fészektársaikat is. A levélnyíró hangyák a lerágott leveleket fészkükbe hordják és ott sajátok kamrákban összerágva talajt készítenek azokból. Ezt gombával beoltják és a gombákat fogyasztják. Ez már valódi növénytermesztés. Jellemző közlési rendszerük a kémiai anyagokkal, feromonokkal végzett kommunikáció. Ezek lehetnek riasztó, nyomjelző, csalogató stb. anyagok. Az egyedek felismerésében fontos szerep jut a kitinfelületükön levő szénhidrátoknak. Természetesen, mint minden élőlénynek, számos ellenségük van. A hangyákkal táplálkozó hangyaleső lárvák mellett érdemes megemlíteni azokat a főleg holyvák és hangyabogarak közé tartozó bogarakat, amelyek potrohuk mirigyeiből származó váladékaikkal csemegét kínálva elfogadtatják magukat a hangyákkal és közben a hangyák ivadékait pusztítják. A hangyák fontos szabályozó szerepet töltenek be a természetben mind táplálkozásukkal, mind a talaj szerkezetére gyakorolt pozitív hatásukkal. Mint úgynevezett &bdquo;ökoszisztéma mérnökök” számos más élőlénynek is életlehetőséget nyújtanak. A környezeti változásokra reagáló indikációs tulajdonságaikkal igen alkalmas tárgyai a biodiverzitás monitorozásnak. Hazánkban a vöröshangyák és rokonaik, a nyomottfejű-hangyák bolyai védettek. 2019 © Dr. Gallé László   DENEVÉRVÉDELEM Az emlősök osztályába tartozó denevérek rendjéből Magyarországon 28 faj él, valamennyi kiemelt természetvédelmi oltalom alatt  áll. Fokozottan védett a következő nyolc denevérfaj: óriás-koraidenevér – 500.000 Ft/egyed, hosszúszárnyú denevér – 250.000 Ft/egyed kereknyergű patkósdenevér – 250.000 Ft/egyed csonkafülű denevér – 100.000 Ft/egyed, nagy patkósdenevér – 100.000 Ft/egyed, nagyfülű denevér – 100.000 Ft/egyed, nyugati piszedenevér – 100.000 Ft/egyed, tavi denevér – 100.000 Ft/egyed. Európában a denevérek körül mindig elképesztő babonák és hiedelmek keringtek. Egy példaként még a múlt évszázad derekán hazánkban is sokan meg voltak arról győződve, hogy a denevér az ördöggel cimborál, éppen ezért kapura szögezték ki a szárnyas egeret, hogy a rontás távol maradjon a háztól. A Biblia (Újszövetség) a sátán madaraként említi a denevért, és nagyon sok negatív babona, hiedelem alapjául szolgált e tekintetben az Ószövetség is. Ma már nem valószínű, hogy ilyen tudatlanság okozná e védett állatok halálát, a népszerűsítésre azonban még mindig nagy szükség van. Vannak rovarevő, gyümölcsevő és vámpírdenevérek, országunkban rovarevők élnek. Kétségtelenül nem a legszebb állatok ezek a repülő emlősök, viszont védelemre szorulnak. Ma számos olyan emberi tevékenység van kárára a hasznos és kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló denevéreknek, amelyeket egyébként teljesen jó szándékú és ártalmatlan cselekedetnek gondolnánk. A padlásokon és a tornyokban tanyázó bőregereket például igen gyakran az épület felújítások veszélyeztetik a legjobban. A tetőszerkezet fakonzerváló szerekkel történő kezelése, ha nem a megfelelő szert alkalmazzák, akár a denevérek tömeges elhullásával is járhat. Pusztítja a denevéreket is a vegyszerhasználat, vagy például a panelházak szigetelése a szálláshelyük megszüntetésével, nem ritkán az élve befalazásukkal! Éppen ezért a padlásokon csoportosuló, fokozottan védett csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) kolóniák védelme érdekében a természetvédelmi hatóság különös gonddal jár el a felújítások engedélyezése során (lásd az alábbi megjegyzést). <img abp="1381" alt="csonkafulu-denever.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/156/csonkafulu-denever.jpg" style="border-width: 1px; border-style: solid; width: 525px; height: 348px; margin: 3px;" />Megjegyzés és fontos tudnivaló! A védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján: &bdquo;A védelemben részesülő állatfaj egyede által lakó-, élő-, költő-, búvó- vagy pihenőhelyként használt épületrészen külső felújítás vagy karbantartás a természetvédelmi hatóság engedélyével végezhető.” Az erdőkben a szintén fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus) az öreg, lassan elhaló, hatalmas fák törzstől elváló kéregtáblái alatt tanyáznak. A fakitermelések során ezeknek a száradó, böhöncös, idős fáknak a megóvására ügyelnek az erdészek és a természetvédők. Ma már mindenki által elfogadott elvárás az, hogy az erdőben mindig maradjon megfelelő mennyiségű holt faanyag. <img abp="1416" alt="hosszuszarnyu-denever.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/157/hosszuszarnyu-denever.jpg" style="text-align: justify; border-width: 1px; border-style: solid; width: 525px; height: 366px; margin-right: 3px; margin-left: 3px;" />A zavarástól mentes barlangokban akár több ezer példányból és akár számos fajból álló denevérkolóniák is kialakulhatnak. A fokozottan védett hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) nagyon érzékeny az idegenek háborgatására, éppen ezért az ilyen barlangok látogatása tilos a kölyöknevelés és a téli álom időszakában egyaránt. A hazai denevérek védelme közös ügyünk, hiszen nemcsak azért kell megóvni őket, mert védettek vagy fokozottan védettek, hanem azért is, mert nagy hasznunkra vannak, az ökológiai rendszer pótolhatatlan alkotóelemei. A molylepkék és a szúnyogok elleni biológiai védekezésnek is az egyik eredményes módszere, ha elősegítjük a környezetünkben a denevérek megtelepedését. 2018 © Dobrosi Dénes   DENEVÉREK és RÁGCSÁLÓK Az előző írás tárgyát képező denevérek az emlősök osztályának második legnépesebb rendje (Chiroptera) két alrenddel: nagy denevérek és kis denevérek, utóbbi sok családdal. Csapongó repülésre képes, úszni is tudó, többnyire éjjeli állatok. Közel ezer denevérfaj ismert a nagy repülőkutyától és a repülő rókától a törpedenevérig és a vámpírig. <img abp="1472" alt="delvideki_foldikutya_kzs.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/159/delvideki_foldikutya_kzs.jpg" style="border-width: 1px; border-style: solid; width: 295px; height: 195px; float: left;" />Legnépesebb rend az emlősök osztályában a mintegy 6.700 fajt illetve alfajt számláló (az emlősfajok egyharmadát jelentő) rágcsálok (Rodentia). A rágcsálóknak három alrendje van: mókusszerűek, egérszerűek, sülszerűek. Fogazatukra jellemző, hogy szemfogaik nincsenek. Nagy metszőfogaik ívesen hajlottak és gyökér nélküliek, állandóan növekedők és véső alakúra kopók. Legközismertebb családok a mókusfélék, a hódfélék, a hörcsögfélék, a földikutyafélék, az egérfélék, a pelefélék, a szöcskeegérfélék, a sülfélék, a csincsillafélék és a tengerimalac-félék. Magyarországon 11 rágcsálófaj áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt, közülük 5 faj fokozottan védett. Legmagasabb természetvédelmi értékű a csíkos szöcskeegér és a nyugati földikutya 1 - 1 millió Ft/egyed pénzben kifejezett értékkel. Érdekes témakör a rágcsálók, érdemes tanulmányozni életüket. A képen a nyugati (délvidéki) földikutya látható (fotó: dr. Kalotás Zsolt).   A MEDVE <img abp="1490" alt="barna-medve.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/158/barna-medve.jpg" style="border-width: 1px; border-style: solid; width: 295px; height: 195px;" />Az állatok országa, a növények országa és a gombák országa a vadvilág (lásd Vadvilág című menüpontot). Az emberek világa a Földön szintén országokat alkot nemzeti, történelmi, hatalmi, politikai és más szempontok alapján. Korosztályom még megélte azt az Európát, amikor egyik szomszédos országunk Csehszlovákia volt. Magam nem csak megéltem, hanem ott éltem hét évet a mai (1992-ben önállósult) Szlovákia területén, ahol országunktól eltérően medvék is a vadon élő élővilág részét képezik. A magyarországihoz képest kétszeresen erdősült szlovákiai természeti viszonyok kedvezők a medvék számára. A medvevadászat azonban olyan intenzív volt még száz évvel ezelőtt is, hogy 1932-ben a barna medvét természetvédelmi oltalom alá helyezték Csehszlovákiában a kipusztulás megelőzése érdekében. Ekkor már csak mintegy két tucat medve volt észlelhető szlovák területen. Mára a medvék száma 1.200 körüli Szlovákiában, fokozottan védettek, sőt a túlszaporodás, a túlzott károkozás veszélye is fennáll, kissé hasonlóan Romániához. De lássuk hazánkat! Sajátos volt a helyzet 100 – 150 évvel ezelőtt, az irodalmi források szerint a barna medvét az 1860-as évekre gyakorlatilag kipusztultnak tekintették. Negatív példaként szolgálhat ugyanakkor, hogy mindezek után a vadászatról szóló 1883. évi XX. törvénycikk II. FEJEZETE A vadak által okozott károk megtérítéséről címmel eltérően rendelkezett a &bdquo;fővadak (szarvas, dámvad)” és a &bdquo;ragadozó vagy kártékony állatok” által okozott károk kérdésében. A 8. § szerint &bdquo;Ragadozó vagy kártékony állatok által tett károk, mivel ezen vadak a föld birtokosa által bármikor elpusztíthatók – meg nem téríttetnek". A 13. § alapján ragadozó vagy kártékony állatok többek között a medve, a farkas, a hiúz, a vadmacska és a vaddisznó, amelyeket &bdquo;a birtokos a saját területén bármikor elpusztíthatja azon esetben is, ha a vadászat bérbe volna adva”. Ilyen világ következménye volt a ragadozóhelyzet Magyarországon. Az 1883. évi XX. törvény &bdquo;szentesítése” és &bdquo;kihirdettetése” után 110 év eltelt a barna medve védetté nyilvánításáig, majd több mint két további évtized az újra megjelenéséig kis országunkban. A ragadozók rendjéhez tartozó medvefélék családjába egyébként nyolc ma élő faj tartozik: óriáspanda, maláj medve, ajakos medve, pápaszemes medve, örvös medve, barna medve, fekete medve, jegesmedve. A barna medvének mintegy másfél tucat alfaja ismert, köztük a mi medvénk az európai barna medve, amely hazánkban 1993 óta védett, 2012 óta pedig fokozottan védett faj, 250.000 Ft/egyed pénzben kifejezett értékkel. A medvéknek nagy az irodalma a világhálón, érdemes hiteles forrásokból tanulmányozni ezeket a nagy testű és erős, népmesékben és mondákban is szereplő vadon élő állatokat. © Dr. Temesi Géza Lásd még a Vadvilág menüpont alatti, vadon élő állatokról szóló írásokat!   <div abp="1714" class="entry-content" style="margin: 0px; padding: 0px; border: 0px currentColor; border-image: none; color: rgb(68, 68, 68); line-height: 1.5714; font-family: "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; vertical-align: baseline; background-color: rgb(255, 255, 255);"> <div abp="1715"> </div> </div> </div> Mon, 12 Dec 2022 13:56:10 +0100 Tue, 29 Nov 2022 14:34:09 +0100