HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM

HAZAI TERMÉSZETVÉDELEM - Vadvilág1 http://www.termeszetor-tarsasag.eoldal.hu/ VADVILÁG, VADON - kíváncsiságot, érdeklődést motiváló újságírói címek, lássuk mi van mögöttük, elsőként három gyakorlatias csoportosítással (szerk.: dr. Temesi Géza). I. A VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK OSZTÁLYOZÁSA A VÉDETTSÉG ÉS HASZNOSÍTHATÓSÁG SZERINT 1. KIEMELT TERMÉSZETVÉDELMI OLTALOM ALATT ÁLLÓ VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK 1.1. FOKOZOTTAN VÉDETT VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK 1.2. VÉDETT VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK 1.3. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL JELENTŐS VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK 2. ÁLTALÁNOS VÉDELEM ALATT ÁLLÓ VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK 2.1. VADÁSZHATÓ VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK = VAD 2.2. FOGHATÓ VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK: HAL, MÁS HASZNOS VÍZIÁLLATOK 2.3. NEM HASZNOSÍTHATÓ VADON ÉLŐ ÁLLATFAJOK II. A VADON ÉLŐ (TERMŐ) NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK OSZTÁLYOZÁSA A VÉDETTSÉG ÉS A HASZNOSÍTHATÓSÁG SZERINT 1. KIEMELT TERMÉSZETVÉDELMI OLTALOM ALATT ÁLLÓ VADON ÉLŐ NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK 1.1. FOKOZOTTAN VÉDETT NÖVÉNYFAJOK 1.2. VÉDETT NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK 1.3. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTBÓL JELENTŐS NÖVÉNYFAJOK 2. ÁLTALÁNOS VÉDELEM ALATT ÁLLÓ VADON ÉLŐ NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK 2.1. HASZNOSÍTHATÓ NÖVÉNYEK (FÁK, CSERJÉK, VADGYÜMÖLCS, GYÓGYNÖVÉNYEK) ÉS EHETŐ GOMBÁK 2.2. NEM HASZNOSÍTHATÓ VADON ÉLŐ NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK 2.3. MÉRGEZŐ VADON ÉLŐ NÖVÉNY- ÉS GOMBAFAJOK III. A VADON ÉLŐ NÖVÉNY- ÉS ÁLLATFAJOK OSZTÁLYOZÁSA A HONOSSÁG SZERINT 1. ŐSHONOS FAJOK 1.1. ELTERJEDT ŐSHONOS FAJOK 1.2. VESZÉLYEZTETETT ŐSHONOS FAJOK 1.3. VISSZATELEPÜLŐ ŐSHONOS FAJOK 1.4. TÁJIDEGEN FAJOK (az országban őshonosak, de az adott természeti táj klimatikus, termőhelyi és élőhelyi viszonyai között természetes módon nem fordulnak elő) 2. REJTETT HONOSSÁGÚ FAJOK 3. IDEGENHONOS FAJOK 3.1. a bekerülés módja szerint 3.1.1. BETELEPÍTETT IDEGENHONOS FAJOK 3.1.2. BEHURCOLT IDEGENHONOS FAJOK 3.1.3. SPONTÁN BENYOMULT IDEGENHONOS FAJOK 3.2. a terjedés szerint 3.2.1. ELSZIGETELT, NEM TERJEDŐ IDEGENHONOS FAJOK 3.2.2. POTENCIONÁLISAN VESZÉLYT JELENTŐ IDEGENHONOS FAJOK 3.2.3. INTENZÍVEN TERJEDŐ IDEGENHONOS FAJOK: inváziós özönfajok A Föld becsült élővilága 9 - 10 millió fajból áll, ebből cca. 1,8 millió a leírt fajok száma. Magyarországon a leírt állat- és növényfajok száma kerekítve 45.000. A fajok tanulmányozása, az ismeretanyag alkalmazása rendszerezés nélkül lehetetlen. Az első tudományos rendszertan Carl von Linné munkájának eredménye. Nem elmerülve a rendszertanban a gombák, a növények és az állatok világából, országából mutatunk be szép példákat és problémákat. Az állatrendszertan és a növényrendszertan mellett az ismertetést segíti a növénytársulástan is. <h1 abp="1140" style="text-align: center;">A GOMBÁK ORSZÁGA</h1> A gombák (Fungi, Mycetes) országába tartozó élőlények nem önálló táplálkozású, hanem szerves tápanyagaik lebontásából származó oldatokkal táplálkozó, spóraképző és teleptestű fajok, amelyeket tág értelemben a növények birodalmába sorolnak. A gombáknak jelenleg több mint százezer fajuk ismert, de becslések szerint ennek 15-20-szorosa létezik a szárazföldön. Főleg spórákkal szaporodnak, életmódjukat tekintve vannak korhadékbontó (szaprobionta), élősködő (parazita) és együttélő (szimbiofita) gombák. A valódi gombák (Mycophyta) rendszertani törzsnek négy osztálya van: 1) moszatgombák (Phycomycetes), 2) tömlősgombák (Ascomycetes), 3) bazídiumos gombák (Basidiomycetes) és 4) konídiumos gombák (Deuteromycetes). A gomba teleptest tenyésztestből és jellemzően termőtestből áll. A tenyésztest hifákból (gombafonal) álló micélium (gombaszövedék). ad 1) Phycomycetes A moszatgombák közé tartoznak például a talajpenészek, a burgonyavész, a szőlő peronoszpóra, a fejespenészek stb. ad 2) Ascomycetes A tömlősgombák osztályába tartoznak többek között az élesztőgombák (borélesztő, sörélesztő), a dérgombák, a tömlőspenészek, a varasodást okozó gombák, a lisztharmatgombák, a varjúköröm (anyarozs), a csészegombák, a kucsmagombafélék és a szarvasgombák. ad 3) Basidiomycetes A bazídiumos gombák osztálya magában foglalja a rozsdagombákat (pl. a búza feketerozsdája), az üszöggombákat, a kalaposgombákat és a pöfeteggombákat. ad 4) Deuteromycetes Végül a konídiumos gombák közé tartoznak például a szőlő és a dió fenésedését okozó gombák, a búza és a rozs korompenésze, a levélragyák stb. Ivartalan szaporodásuk a gyorsan és nagy tömegben létrejövő konídiumokkal történik, ami járványszerű elterjedést okozhat. Ennyit ízelítőül a rendszertani példákból, a továbbiak a gyakorlati természetvédelmi megközelítést célozzák. A védett fajok kereshetők az állami természetvédelem honlapján <a abp="1279" href="http://www.termeszetvedelem.hu/" style="color: rgb(128, 0, 0);">www.termeszetvedelem.hu</a> a következő útvonalon: Védett természeti értékek menüpont ► védett és fokozottan védett növény és állatfajok ► védett fajok keresője: faj, tágabb vagy szűkebb rendszertani kategória, természetvédelmi érték stb. szerint. A védett fajokat, köztük a védett gombafajokat az állami természetvédelmi honlapon kívül lásd a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú mellékletében. Összesen 75 gomba- és zuzmófajunk védett 5.000 Ft – 10.000 Ft/példány természetvédelmi értékkel. A faj példányára vonatkozó pénzben kifejezett értékek a gombák esetében a termőtestre, zuzmók esetében a teleptestre vonatkoznak. A tömlősgombás zuzmók közül 17 faj védett, ugyancsak védett 7 további tömlősgomba faj. A zuzmó fonalas moszat és fonalasgomba (többnyire tömlősgomba) együttélése. Nagy jelentősége van a zuzmóknak környezetvédelmi szempontból is abban, hogy jól jelzik a légszennyezés mértékét, a szennyezett levegőjű területekről eltűnnek. A bazídiumos gombák közül összesen 51 faj védett, köztük ehető és mérges gombák is. Ehető és mérges gombák <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/gomba1.jpg" style="cursor: default; color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; text-align: justify; background-color: rgb(255, 255, 255); width: 260px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 1px 2px; height: 370px;" /><img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/gomba2.jpg" style="cursor: default; color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; text-align: justify; background-color: rgb(255, 255, 255); width: 260px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 1px 2px; height: 370px;" /> A természetjárók a gombák egy részét ismerik. A gombagyűjtőknek feltétlenül ismerniük kell a szedni - gyűjteni szándékozott gombát és annak természetvédelmi helyzetét, valamint az azzal összetéveszthető mérges gombákat, továbbá a terület tulajdoni viszonyait és a vonatkozó jogszabályokat. A védett gombafajok ismerete azért is szükséges, mert jogellenes (természetvédelmi hatósági engedély nélküli) szedésük és birtokban tartásuk esetén természetvédelmi bírságot kell fizetni, amennyiben pedig összesített természetvédelmi értékük eléri a 100.000 Ft-ot (10 – 20 példány), úgy az bűncselekménynek is minősül. Utóbbi esetben a rendőrségnek is el kell járnia büntetőeljárás lefolytatásával. Szűk keresztmetszet az őrzés és az észlelés, bár az utóbbi a gombavizsgálatnál megvalósul, de jogkövetkezmény nélkül. Sajátos jogi helyzet, a megoldás jogalkotói feladat is. A természetben előforduló nem védett gombák a terület tulajdonosának a tulajdonát képezik, állami területen a vagyonkezelő rendelkezik a haszonvétellel. A tulajdonosi (vagyonkezelői) hozzájárulás nélküli gyűjtés jogellenes. Kivételt képeznek a nem védett állami erdők, ahol az erdőgazdálkodó köteles tűrni az egyéni szükségletre történő gombagyűjtést 2 kg/fő/nap mennyiségig. Ennél nagyobb mennyiség gyűjtéséhez a tulajdonos vagy vagyonkezelő írásbeli hozzájárulása, védett természeti területen pedig mindenféle gyűjtéshez elsőként a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. A nem védett gombák illegális gyűjtésével erdei haszonvételek jogosulatlan gyakorlása, lopás szabálysértése vagy bűncselekménye valósul meg. Sajnos a gombák országának nincsenek határőrei, természetvédelmi, gazdálkodói, tulajdonosi őrzés szerezhet érvényt a jognak. Sok szép gombánk van. A tinórugombák kalapalja csöves. A legveszélyesebb mérgező gombák lemezesek, de a legtöbb ehető gomba is közéjük tartozik. Egyik legízletesebb gomba a császárgalóca (császárgomba) volna, azonban védett faj! Vannak redős termőrétegű gombák, ilyenek például a rókagombák; a sárga rókagomba népies nevén tojásgomba. Sajátos gomba a szarvasgomba vagy trifla, amely földalatti gomba, és amelynek gyűjtését külön jogszabály, a 24/2012. (III. 19.) VM rendelet szabályozza. Érdekes gombák a pöfeteggombák, legnagyobb méretű az óriáspöfeteg. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/gomba3.jpg" style="height: 350px; width: 530px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 3px 5px;" /> Hazánkban az ehető gombák fajainak száma kb. 300, a mérgezőké 24, ennek fele súlyosan mérgező, élen a gyilkos galócával és a fehér (gyilkos) galócával. Mérgező a mesegomba is, a légyölő galóca. Sajnos még mindig vannak tévhitek a mérgező gombák felismerését, meghatározását és a méreganyag hatástalanítását illetően. Különleges gombák a taplók, amelyek a bazídiumos gombák osztályának likacsosgombafélék családjába tartoznak (csövesgombák). A fás és rostos évelő termőtestük alakja legyezőt utánzó vagy pataszerű. Legismertebb a nagy méreteket elérő bükkfatapló, amely kezdetben korhadékbontó, majd élősködővé válik. Leggyakoribb taplógomba a lepketapló. A taplók között is van 2 védett faj, az ágas tapló és a rézvörös lakkos tapló. A gombák jelentősek az ember táplálkozásában és a vadon élő állatok életében egyaránt. Az ember mintegy 30 gombafajt termeszt is, például a csiperkét, a laskagombát, a bocskorosgombát és a téli fülőkét. A vadon élő állatok főként ősszel fogyasztanak sok gombát. A gombáknak sokféle jótékony hatásuk van, többek között magas B- és D-vitamin, valamint ásványi anyag tartalommal rendelkeznek, energiatartalmuk ugyanakkor alacsony. Az ehető és mérges gombáknak nagy a szakirodalma és képanyaga mind a nyomtatott könyvek világában, mind a világhálón. Gombafotók: Zámbóné Miskolczi Tímea   NÖVÉNYVILÁG - NÖVÉNYORSZÁG Foglalkozzunk először röviden négy törzzsel, a mohák, a harasztok, a nyitvatermők és a zárvatermők törzsével, majd a növénytársulásokkal! A MOHÁK a legősibb szárazföldi (alsóbbrendű) növények. Gyökerük nincs, gyökérszerű szőrök (rhizoidok) rögzítik a szárat vagy telepet az aljzathoz. Vízfelvételük többnyire az egész testfelületükön történik. A mohák a száras növényekéhez hasonló színanyagokkal asszimilálnak és spórákkal vagy vegetatív úton szaporodnak. Legjelentősebb osztályaik a májmohák és a lombosmohák. A májmohák nagy rendje a csillagos májmohák, a lombosmohák főbb alosztályai a sziklamohák, a tőzegmohák, a valódi lombosmohák és a szőrmohák. A mohák a levegő- és vízszennyezés jó indikátorai. Nedves és száraz termőhelyeken egyaránt megtalálhatók. Közép-Európában sok fajukat fenyegeti a kipusztulás. A hazánkban élő mohafajoknak valamivel több mint egytizede, 77 faj védett, ebből 75 faj 5.000 Ft/egyed, 2 faj pedig 10.000 Ft/egyed pénzben kifejezett értékkel. A HARASZTOK már magasabb rendű növények valódi gyökerekkel, hajtással és levelekkel is rendelkeznek. A leveleknek nem csak a fotoszintézis a feladata, hanem a szaporodás is, a spóratartók mindig a levélen fejlődnek. A harasztok főbb rendszertani osztályai a korpafüvek, a zsurlók és a páfrányok. 44 faj áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt, 7 faj fokozottan védett (2 faj 250.000 Ft/egyed, 5 faj 100.000 Ft/egyed értékkel), 37 faj pedig védett (1 faj 50.000 Ft/egyed, 19 faj 10.000 Ft/egyed, 17 faj 5.000 Ft/egyed értékkel). Szép növények a mohák és a harasztok. A vadon termő nem védett mohák és harasztok - mint ahogy a nem védett növények általában -, a terület tulajdonosának a tulajdonát képezik, a más általi illegális gyűjtésük lopás. A védett fajok állami tulajdont képeznek. A NYITVATERMŐK ősi típusú magvas, fás növények, nagyrészt örökzöld levelekkel. Nyitvatermők, mert a magkezdemények a szabadon álló termőleveleken védelem nélkül ülnek. A ma élő nyitvatermők nagy része a fenyők osztályába tartozik. Szép díszfa a páfrányfenyő, amely azonban egy másik nyitvatermő osztály egyetlen ma élő faja. A fenyők zömben fák, ritkán cserjék, nagyrészt örökzöldek, kivétel például a vörösfenyő. Fenyveseink fafajai az erdeifenyő, a feketefenyő, a lucfenyő, a jegenyefenyő és a vörösfenyő. Egyetlen nyitvatermő faj áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt, a fokozottan védett csikófark (100.00 Ft/egyed). A ZÁRVATERMŐK magkezdeményei az összenőtt termőlevelek zárt termő belsejében helyezkednek el. Legnagyobb részük lágyszárú növény, kisebb része fás növény: fa, cserje vagy félcserje. A zárvatermők két nagy osztálya a kétszikűek és az egyszikűek. A zárvatermők 654 faja áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt (a lisztes berkenye ugyancsak védett közelrokon és átmeneti hibridogén eredetű állandósult kisfajaival együtt), ebből 79 faj fokozottan védett. A növények esetében lehetséges legmagasabb 250.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel 35 zárvatermő faj rendelkezik (például cifra kankalin, keleti bazsarózsa, légybangó, magyar vadkörte, pilisi len, sápadt lednek, szarvas bangó, tornai vértő stb.). 100.000 Ft/egyed értékű 44 faj között például a magyar kikerics és a fekete galagonya. NÖVÉNYTÁRSULÁSOK A növénytakaró, növényzet (vegetáció) jól körülhatárolható, adottságaiban nagyfokú hasonlóságot mutató egységeit növénytársulásnak (fitocönózisnak, asszociációnak) nevezzük. A fitocönózis meghatározása: törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű, faji összetételű és meghatározott környezeti igényű növényközösség. A növénytakarót létrehozó növényeket két erő válogatja ki: a termőhelyen uralkodó létfeltételek és az ezek felosztásáért folyó versengés. A növénytársulás növényfajok jellemző kombinációjából áll, és a kapcsolódó vadon élő állatokkal együtt alkotja az ökoszisztémát, a környezeti (természeti) rendszert. A hazai növénytársulásokkal több neves szakemberünk foglalkozott az elmúlt évtizedekben: Fekete Gábor, Jakucs Pál, Borhidi Attila és mások, az erdészet terén pedig Majer Antal. Három szakkönyv emelhető ki a növénytársulástan (conológia) témakörében az elmúlt több mint fél évszázadra visszatekintve. Borhidi Attila (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 610 pp. Hortobágyi Tibor - Simon Tibor (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 546 pp. Majer Antal (1963): Erdő- és termőhelytípusok útmutató növényei. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest, 326 pp. Nem elmélyedve a cönológia elméletében, a növénytársulástani (társulás alatti és feletti) egységekben, a növénytársulások változásaiban, belső folyamataiban és struktúrájában, az alábbiak Magyarország legfontosabb növénytársulásaiba nyújtanak bepillantást Jakucs Pál nyomán. A) Fás társulások (erdők) I. Klímazonális erdők (kialakulásukban a fő ökológiai tényező a makroklíma) I/I. Alföldi klímazonális erdő 1. Tatárjuharos lösztölgyes I/II. Dombvidéki-középhegységi klímazonális erdők 2. Cseres-(kocsánytalan) tölgyesek 3. Gyertyános-tölgyesek 3/a. Gyertyános-kocsánytalan tölgyes 3/b. Gyertyános-kocsányos tölgyes 4. Bükkösök 5. Fenyvesek 5/a. Jegenyefenyves lucosok 5/b. Mészkerülő erdeifenyvesek 5/c. Homoki erdeifenyvesek II. Intrazonális erdők (a víz, az alapkőzet, vagy a domborzat elsődleges befolyása) II/I. Elsődlegesen a víz által befolyásolt erdők 6. Fűzligetek, puhafás-ligeterdők 6/a. Bokorfüzes 6/b. Fűz-nyár ligeterdő 7. Tölgy-kőris-szil ligeterdők, keményfás-ligeterdők 8. Láperdők 8/a. Bokorfüzes 8/b. Égeres láperdő 9. Szubmontán égerligetek II/II. Elsődlegesen az alapkőzet által befolyásolt erdők 10. Homoki erdők  10/a. Nyílt homoki (kocsánytalan) tölgyes 10/b. Zárt homoki (kocsányos) tölgyes 11. Sziki tölgyes 12. Mészkerülő erdő 12/a. Mészkerülő (kocsánytalan) tölgyes 12/b. Mészkerülő bükkös II/III. Elsődlegesen a domborzat által befolyásolt erdők Szubmediterrán jellegű tölgyesek 13. Cserszömörcés molyhos tölgyes bokorerdő (karsztbokorerdő) szubmediterrán jellegű tölgyes) 14. Mészkedvelő tölgyes 15. Elegyes karszterdő Kontinentális jellegű tölgyesek 16. Sajmeggyes molyhos tölgyes bokorerdő 17. Melegkedvelő tölgyes Sziklai és törmeléklejtő erdők 18/a. Hársas-kőrises sziklaerdő 18/b. Hársas törmeléklejtő erdő 19. Szurdokerdők 20. Sziklai bükkösök Az erdőtársulások fenti negyven évvel korábbi rendszerezésének felvázolása után feltétlen bepillantást igényel Majer Antal erdőtipológiája, amely az alábbi 14+5 faállománytípust (asszociáció csoportot, erdőtípus csoportot) különbözteti meg. I. Lucfenyvesek II. Erdeifenyvesek III. Feketefenyvesek IV. Bükkösök V. Juhar-hárs-kőris sziklaerdők VI. Gyertyános-tölgyesek VII. Éger-kőris ártéri és láperdők hegy- és dombvidéken VIII. Tölgyesek VIII. C. Cseres-tölgyesek IX. Erdőssztyepp cserjés-tölgyesek IX. C. Hegyvidéki cserjés-tölgyesek IX. L. Lösz-tölgyesek IX. H. Homoki tölgyesek IX. SZ. Sziki tölgyesek X. Síksági ártéri erdők XI. Síksági láperdők XII. Nyíresek XIII. Nyárasok XIV. Akácosok A talaj kémhatása szerint acidofil és bazofil termőhelyet és 8 termőhelyi vízgazdálkodási fokozatot különít el a tipológia, ezeknek megfelelően lehet meghatározni az erdőtípusjelző növények alapján az erdőtípust. B) Fátlan növénytársulások 1) Löszgyepek, löszpusztarét 2) Homoki gyepek 3) Szikesek 4) Sziklagyepek 4/a. Szilikát-sziklagyepek 4/b. Mészkő-sziklagyepek 4/c. Dolomit-sziklagyepek 5. Lejtősztyepprétek 5/a. Szilikát-sztyepprét 5/b. Mészkő-lejtősztyepprét 5/c. Dolomit-lejtősztyepprét 6. Vízi növényzet (hínárok) 7. Nádasok 8. Magassásosok 9. Mocsárrétek 10. Láprétek (nedves láprétek és kiszáradó láprétek) 11. Magaskórós társulások 12. Lápok (forráslápok, átmeneti lápok, dagadólápok) 13. Csarabosok és szőrfűgyepek 14. Hegyi kaszálórétek 15. Gyomnövényzet Érdemes tanulmányozni a növénytársulások elméletét egyrészt a természeti mozgáskörnyezetünk jobb megismerése, másrészt a káros folyamatok felismerése céljából is.   ÁLLATVILÁG - ÁLLATOK ORSZÁGA A Föld állatvilágának leggazdagabb fajszámú rendszertani osztálya a rovarok (Insecta), mintegy 700.000 fajjal. Lássunk belőle ízelítőt! FELSŐRENDŰ ROVAROK <div abp="2306" class="entry-content"> Az ízeltlábúak törzse rovarok osztályának felsőrendű (szárnyas) rovarok (Pterygota) csapatába több mint kéttucat újszárnyú (Neoptera) rend tartozik. A rendek osztályokra, az osztályok pedig nemekre tagolódnak a rendszertanban, a nemeken belül különböztetjük meg a fajokat. A kérészeket, a szitakötőket, a sáskaféléket, a szöcskeféléket, a tücsökféléket, a kabócákat, a bogarakat, a lepkéket, a szúnyogféléket, a bögölyféléket, a hangyaféléket, a különböző darázsféléket és a méhalkatúakat nevesíteném kiemelve a fent nevezett rendszertani csapatból. Három alapvető probléma lehetséges a felsőrendű rovarvilággal: 1) őshonos rovarfajok pusztulási – kihalási folyamata; 2) egyes őshonos rovarfajok időszakos túlszaporodása; 3) idegenhonos rovarfajok elterjedése (inváziója), a két utóbbi esetben károkozásokkal, veszélyekkel. Főként a repülőgépes vegyszeres szúnyogirtás szükségessége és gyakorlata egyre több kritikát vált ki évtizedünkben több okból is, hasonlóan az iparszerű mezőgazdálkodás. Számtalan publikáció figyelmeztet a rovarfajok igen gyors pusztulására, más írások pedig arról igyekeznek meggyőzni az érdeklődő olvasót, hogy már a dinoszauruszok előtt is léteztek rovarok, és az emberiséget is túl fogják élni. Legyünk inkább óvatosan pesszimisták! Az sem közömbös, hogy merre halad a rovarvilág a fajokat illetően a változó környezeti feltételek között. A rovarvilágra is vonatkozik a természet általános védelme, a védett és a fokozottan védett rovarfajokra pedig a kiemelt természetvédelmi oltalom. [Utóbbira egy példa: remetebogár (Osmoderma eremita), természetvédelmi értéke 250.000 Ft/egyed, egyik legnagyobb a bogárfajaink közül.] Hazánkban egyelőre két inváziós rovarfaj terjed: a harlekinkatica és az ázsiai márványpoloska. Az utóbbi nagy károkat okozhat a kertekben és a szántóföldi kultúrákban, és allergiás reakciókat <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/08/kis_hegyisaska.jpg" style="cursor: default; color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; text-align: justify; background-color: rgb(255, 255, 255); height: 260px; width: 333px; margin: 3px 5px; float: left;" />válthat ki az emberen. Szerencsére megérkezett természetes ellensége, az ugyancsak inváziós szamurájdarázs, amely egyelőre nem károsít. Európában inváziós rovarfaj még az ázsiai lódarázs, de hazánkban még nem jelent meg. Hát ilyen a rovarvilág, a Föld faj- és egyedszámban leggazdagabb állatcsoportja. Illusztrációként szolgál a képen látható kis hegyisáska (Pezotettix giornae), (nőstény egyed), mely nevével ellentétben nem hegyvidéki faj, hanem kifejezetten melegigényes, déli elterjedésű (fotó: Temesi Géza, Pécs belvárosi üzletház, 2018. 09. 13.). Óvjuk, védjük az őshonos felsőrendű rovarokat: növények beporzóit, elhalt élőlények lebontásának aktivistáit, énekesmadarak és más rovart fogyasztó állatok táplálékát, élővilágunk legnagyobb csapatát! Bogarak Nyelvünkben a bogár szót többféle értelemben használjuk: rovarrend megnevezése, nevezünk bogárnak olyan rovarokat is, amelyek nem tartoznak a bogarak közé (pl. svábbogár), bogaram megszólítás, bogaras jelző. Szólás-mondás is van: &bdquo;tücsköt-bogarat” vagyis válogatás nélkül mindent összehord, összebeszél. A tücsök, a cserebogár és más bogarak költeményekben, mesékben is szerepelnek. A felsőrendű rovarok csapatának legnagyobb fajszámú rendje a bogarak (Coleoptera), amelyeknek 28 rendszertani családját tárgyalja az állatrendszertani meghatározó szakirodalom.* Magyarországon több mint hatezer bogárfaj él, ebből 206 faj (kerekítve a fajok 3 %-a) áll kiemelt oltalom alatt: 194 faj védett, 12 faj fokozottan védett. Sok szép bogarunk van a cicindéláktól kezdve a cincérekig. Legnagyobb méretű a nagy szarvasbogár, amely védett faj. Ugyancsak védett például a nagy hőscincér és a havasi cincér. A 12 fokozottan védett faj között a nagyméretű remetebogár van az élen 250.000 Ft/egyed értékkel, és többek közt fokozottan védett a magyar futrinka, a kék pattanóbogár és a pusztai gyalogcincér. A tücsökszabásúak közül az erdei tücsök védett, a lótücsök pedig ismét egy nagytestű rovar. Éjszaka tevékeny világító bogarak a szentjánosbogár-félék. Kisméretű bogarak jellegzetes járataikkal a szúfélék. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/08/pohos_gyaszbogar.jpg" style="cursor: default; color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; text-align: justify; background-color: rgb(255, 255, 255); height: 260px; width: 333px; margin: 3px 5px; float: left;" /> <div style="text-align: justify;">A bogarak legnépesebb családja az ormányosbogár-félék. Lehetne folytatni a bogaras figyelemfelkeltő sorokat a gyászbogarakkal és további családokkal hosszasan. De hosszú múltra visszaemlékezve 60 évvel ezelőtt több bogár volt látható a természetben. A bogarak részt vesznek a szerves anyag lebontásának folyamatában, az emberi gazdálkodás szempontjából károsítanak vagy hasznot hajtanak. Az erősen pusztuló rovarvilágon belül a bogarak rendje az átlagnál még gyorsabb ütemben pusztul. Illusztrációként a képen a pohos gyászbogár (Gnaptor spinimanus) nőstény egyede látható, fotó: Temesi Géza, Pécs – Mecsek, 2019. 07. 15. Óvjuk, védjük a bogarakat, környezetkímélő módon védekezzünk a károsítások ellen!</div> <div style="text-align: justify;"> </div> Katicabogarak A bogarak rendjén belül a mindenevő bogarak alrendjébe tartozik a katicabogár-félék családja, 90 hazai honos fajjal. Egyszerűsítve a rendszerezésüket a családhoz tartoznak a félbödék, a szerecsenbödék, a törpebödicék, a bödicék, a szerecsenkaták, a katicák, a füsskaták, a katókák és a bödék. A katicák között vannak 2-, 3-, 4-, 5-, 7-, 10-, 11-, 13-, 16-, 19- és 22-pettyes, a füsskaták között pedig 10-, 12-, 14-, 15-, 16-, 18- és 20-cseppes megnevezésű fajok. A szerecsenkaták esetében a 2 és 4-foltos, -pettyes, -cseppes megnevezést alkalmazza a szakirodalom. A katicabogár-félék fajainak nagy része ragadozó életmódot folytatva levéltetvekkel táplálkozik, így biológiai védekezésre is alkalmas. Legismertebb faj a hétpettyes katicabogár, amely a szerencse és a szeretet jelképe, és amely 2011-ben az év rovara volt. Egy hazai faj van, amely jelentős gazdasági károkat okozhat: a hosszú tudományos nevű lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata). Több mint 10 éve jelen van országunkban egy ázsiai inváziós faj is, a harlekinkatica. Ilyenkor ősszel táplálékhiány miatt és a tél elől menekülve megjelennek a katicák (együtt több fajuk is) épületeknél, a városi lakások déli napos falain. Imágó alakban telelnek át és kb. egy évig élnek csak ezek a mesékben is szereplő kis bogarak. Az inváziós harlekinkatica faj elterjedése már nem szerencse, mert mint özönfaj kiszoríthatja őshonos katicáinkat. Lepkék <div abp="2483" class="entry-content"> A Magyarországon élő lepkefajok száma 3500, ebből védett 262 faj, fokozottan védett 28 faj, tehát több mint 8 %-uk áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt. A hernyók főként növények leveleivel táplálkoznak, ezzel nagy gazdasági károkat okozhatnak, de vannak mást fogyasztó fajok is. A rovarfogyasztó állatok, főleg a madarak táplálékául is szolgálnak. A kifejlett lepkék (imágó) virágok nektárjával, esetleg virágporral táplálkoznak, de vannak nem táplálkozók is. Kimagasló szerepük van a növények beporzásában. Gyakorlatias megközelítésben vannak nappali lepkék és éjjeli lepkék, illetve molylepkék és nagylepkék. Rendszertanilag 34 hazánkban is képviselt családjukkal foglalkozik az állatrendszertan szakirodalom*, ilyenek például a molyfélék, a farontólepke-félék, az araszolólepke-félék, a búcsújárólepke-félék, a gyapjaslepke-félék, a bagolylepkefélék, a medvelepkefélék, a pávaszemeslepke-félék, a szenderfélék, a pillangófélék, a boglárkafélék, a szemeslepke-félék családja stb. <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/09/nagy_tuzlepke.jpg" style="cursor: default; color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; text-align: justify; background-color: rgb(255, 255, 255); height: 400px; width: 300px; margin: 3px 5px; float: left;" /> <div style="text-align: justify;">Néhány példa a kiemelt oltalomra – amely alá összesen 290 lepkefaj tartozik – a következő. Fokozottan védett lepke például a magyar boglárka és a sztyeplepke (250.000 Ft/egyed), a magyar ősziaraszoló, az óriás-medvelepke és a vörös csüngőlepke (100.000 Ft/egyed). Védett lepke például a farkasalmalepke és a gyászlepke (50.000 Ft/egyed), a kis pávaszem és a nagy rókalepke (10.000 Ft/egyed), a citromlepke és a nappali pávaszem (5.000 Ft/egyed). A képen a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) látható (védett, 50.000 Ft/egyed), fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea, Somoskőújfalu, 2019. 06. 08.</div> Sajnos a lepkék is pusztulnak még a védett természeti területeken is, főleg amelyeket mezőgazdasági területek öveznek. Óvjuk, védjük ezeket a sokszínű élőlényeket, az egyébként rövid életű lepkéinket! Felül kell vizsgálni az élelmiszertermelés és a hernyókárok elleni védekezés módját a lepkék rendje miatt is. Hangyák A hangyák megbízható szakirodalmi források szerint a szárazföldi állati biomassza kb. egyötödét tennék ki. A Magyarországon élő őshonos mintegy 130 hangyafaj közül hat fészeképítő hangyafaj bolyai védettek 50.000 Ft/boly természetvédelmi értékkel. Ezek a hangyafajok a következők: erdei vöröshangya, réti vöröshangya, pirosfejű vöröshangya, kis erdei-vöröshangya, kis nyomottfejű-hangya és nagy nyomottfejű-hangya. Fontos tudnivaló, hogy nem a felsorolt hangyafajok egyedei védettek, hanem a bolyaik. * Dr. Dudich Endre – Dr. Loksa Imre (1981): Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Budapest.   VADRAGADOZÓK <div abp="2561" style="text-align: justify;"> Mit jelenthet ez az újabb újságírói cím? A vad a hazai szaknyelvben és jogszabályokban a vadászható vadon élő állatokat jelenti a vadon élő állatfajok gyűjtőfogalmon belül. A vadon élő állatfajok ugyanis lehetnek vadászhatók (vad), foghatok (halak), kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állók (védett vagy fokozottan védett, illetve az európai közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajok), valamint nem védettek és nem hasznosíthatók. A ragadozó (predátor) pedig az állatok egyik életmódját jelenti, melynek során más állatok egyedeit (préda, zsákmányállat) megölik és fogyasztják. A tápláléklánc csúcsán a csúcsragadozó áll. A cím ilyen megközelítéssel a vadászható állatfajok (vad) ragadozóit jelenti. Gondolhatunk azonban a vadnak minősülő fajok közötti ragadozókra (ragadozó vadra) is, de a cím különírva is találó lehetne, mert a ragadozók viselkedése vad is lehet. A vad néhány esetben vadon élő állatfaj megnevezésében is szerepel: vadgerle, vaddisznó, vadmacska, vadkacsa. Ilyen szójátékok és magyarázkodások után egyértelmű, hogy kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló és vadászható vadon élő állatfajokról egyaránt szó lesz, ami rendszertanilag a gerincesek törzsén belül az emlősök és a madarak osztályának egyes fajait jelenti. A ragadozó madaraink azonban ma már mind védettek. Főleg a madarakkal kapcsolatban felbukkan viszont egy újabb kérdés: mit értünk ragadozó alatt ? Ökológiai értelemben ugyanis ragadozók mindazon állatok, amelyek más állatok (zsákmányállat, préda) egyedeit megölik és elfogyasztják. Maradjunk azonban a hétköznapi értelmezésnél, mely szerint a gerinctelen élőlényekkel táplálkozó állatokat, például a rovarevő madarakat nem tekintjük ragadozóknak. 1926-ban jelent meg A vadőr című könyv, amelyet Darányi Ignác m. kir. földművelésügyi miniszter megbízásából Illés Nándor írt. Lássuk, mit hozott a közel egy évszázad a ragadozók terén? A könyv a ragadozó vad körébe sorolja többek között a következő fajokat: medve, borz, nyest, nyuszt, farkas, vadmacska, hiúz. A könyv szerint &bdquo;A medve inkább növényevő állat…. Ha azonban vért kóstolt, ragadozóvá válik s a legelő marhából levágja azt, amelyhez hozzáfér. ….Bocsai nem nagyobbak a patkánynál.” A farkas &bdquo;….torkos és vérengző, de gyáva állat. Igen magas kerítést képes átugrani, s a juhot, őzet nagy távolságon elvinni anélkül, hogy a földön vonszolná.” A hiúz &bdquo;legveszedelmesebb ellensége a vadállománynak, csak az a szerencse, hogy ritkán fordul elő.” A mai vadászható fajok között szereplő aranysakált és a nyestkutyát a könyv nem említi. Az aranysakál ugyanis 1920-tól gyakorlatilag kipusztult országunkban, majd az 1980-as években jelent meg újra a Dráva mentén, azóta pedig elszaporodott. A nyestkutya az 1960-as évektől jelent meg Magyarországon északkelet felől. A barna medve 1993 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A farkas 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett. A vadmacska 1974 óta védett, 2012 óta fokozottan védett. A hiúz 1988 óta védett, 1993 óta fokozottan védett. A nyuszt 1974 óta védett. A barna medve, a farkas és a vadmacska pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft/egyed, a hiúzé 500.000 Ft/egyed, a nyuszté 50.000 Ft/egyed. Tíz vadon élő, jellemzően ragadozó életmódot folytató emlős állatfajról: öt kiemelt természetvédelmi oltalom alatt állóról és öt vadászhatóról röviden a továbbiak szólnak, majd a ragadozó vadmadarak zárják a fejezetet. Barna medve (Ursus arctos) <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/barna_medve.jpg" style="height: 390px; width: 530px; border-width: 1px; border-style: solid; margin-right: 5px; margin-left: 5px;" /> BARNA MEDVE – fotó: Rózsa Sándor A barna medve az emlősök osztályán belül a medvefélék családjába tartozó nagy testű, mindenevő, alapvetően nem &bdquo;vadragadozó”, magányos életmódú, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Magyarországon a Kárpátokból érkező, onnan betévedő vendégnek számít főleg az Északi-középhegységben. A barna medvék Szlovákiában nagy összefüggő erdőkben élnek, Romániában lakott területeket is gyakran látogatnak. Jól úsznak, fára is jól másznak, kitartóak, felingerelve jól futnak és sajátosan vágtatnak. Fegyverük a száj és a mellső két mancsuk. Testtömegük 100 – 400 kg, testhosszuk 150 – 250 cm. Barlangban, sziklahasadékban, ásott üregben telelnek át, gyakran nagyobb hangyabolyba kaparnak maguknak üreget. Szereti a medve az áfonyát, a málnát, a medvehagymát, a mézet, a gombákat, a kisrágcsálókat és az ízeltlábúakat, de elejti a szavast is, és döghúst is fogyaszt. Medvével való találkozás, medve emberre támadása esetén a védekezésre sokféle gyakorlati tanács olvasható a nyugalom megőrzésétől az őrzőkutyákkal történő közlekedésen át a paprikaspray használatáig. Farkas (Canis lupus) A farkas az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, társasan, falkában, territoriálisan élő, hazánkba visszatelepülő, fokozottan védett vadon élő állatfaj. Testtömege 40 – 70 kg, testhossza 100 – 140 cm. A lakott területeket kerüli, 5-10 km sugarú körön belül vadászik. Az ember és a farkas közötti konfliktusok miatt egyes országokban korlátozás nélkül vadászható. Természetes élőhelyükre veszélyt jelent az intenzív mező- és erdőgazdálkodás, az utakkal, vasutakkal és más emberi tevékenységekkel, köztük az ellenőrizetlen turizmussal történő zavarás. Állományát az illegális elejtés is csökkenti. Nem csak vadat ejt el és fogyaszt a farkas, hanem szereti az apró rágcsálókat, a madarakat és az erdei gyümölcsöt is. Károkozását eltúlozzák, mint csúcsragadozó jelenlétére ökológiai szempontból szükség van a vadállomány szabályozása érdekében is. Meseállat is a farkas a népmesékben, számos más vadon élő állathoz hasonlóan és azokkal együtt is. Hiúz (Lynx lynx) <img alt="hiuz---fokozottan-vedett--500.000-ft-egyed.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/423/hiuz---fokozottan-vedett--500.000-ft-egyed.jpg" style="width: 530px; height: 350px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 1px 5px;" />HIÚZ – fotó: dr. Kalotás Zsolt A hiúz az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, magányos életmódú, territoriális, fokozottan védett vadon élő állatfaj, a nagy kiterjedésű zavartalan erdőségek lakója. Rendkívül óvatos, az emberi zavarást nehezen tűrő szép vadon élő állatunk. Fülén szőrbojt (fülpamacs) van. Testtömege 15 – 30 kg, testhossza 80 – 120 cm, 3 – 4 m-es ugrásokra képes. Élőhelyére a farkaséval azonosak a veszélyforrások. Az 1980-as évekig hazánkban kipusztultnak tekintették, jelenleg spontán visszatelepülő faj, az Északi-középhegységben fordul elő. Ökológiai szempontból mint csúcsragadozónak a jelenlétére feltétlenül szükség van. Vadmacska (Felis silvestris) <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/vadmacska.jpg" style="height: 395px; width: 530px; border-width: 1px; border-style: solid; margin-left: 5px; margin-right: 5px;" /> <div abp="2664" class="wp-caption alignleft" id="attachment_2659" style="width: 343px; height: 16px;"> VADMACSKA – fotó: Szoboszlai Lajos  </div> A vadmacska az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó, alapvetően éjszakai vadon élő, félénk, óvatos állat, fokozottan védett. Testtömege 4 – 5 kg, testhossza 50 – 80 cm. A sűrű erdőket és a bozótosokat kedveli, magányosan él. Táplálékát kisemlősök, madarak, hüllők, ízeltlábúak képezik. Problémát jelent a faj védettsége szempontjából a házimacskával történő hibridizáció és a házimacskák által terjesztett betegségek (a tiszta genetikai állományú populációkat védeni kell). Megjegyzés Védett, illetve fokozottan védett fajnak minősülnek a védett, illetve a fokozottan védett állatfajok keresztezései és kereszteződései (hibridjei) is. Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez tartozó szülőfajra vonatkozó szabályok az irányadók. Aranysakál (Canis aureus) <img alt="aranysakal_kzs.jpg" class="text-picture left-float" src="/img/picture/41/aranysakal_kzs.jpg" style="width: 533px; height: 370px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 1px 5px;" /> ARANYSAKÁL – fotó: dr. Kalotás Zsolt Az aranysakál az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható, közösségi jelentőségű vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Népiesen nevezik nádi farkasnak, réti farkasnak is. Testtömege 8 – 15 kg, hossza 70 – 100 cm. Különös ismertetőjele, hogy talppárnáján a két középső ujj ujjpárnái mind a négy mancson részlegesen összenőttek. Viselkedési sajátossága a napnyugta után üvöltés. A farkas és a róka közötti helyzetet elfoglaló aranysakál kisemlősöket, mezei nyulat, vadmalacot, őzet és más, betegségtől legyengült vadat is fogyaszt, szereti a gyümölcsöket (pl. kökényt) és dögevő is. Az 1940-es évekre Magyarországról kipusztult, majd visszatelepülve az 1980-as években jelent meg újra először a Dráva mentén, az ezredforduló után pedig elterjedt. Szereti az elnádasodott területeket, a folyópartokat, a bokorerdőket és a bozótosokat. 2018-ban a becsült hazai állomány közel 19.000 példány volt. Megjegyzés A hazai nagyvadállomány jelentősen túltartott, ami nehezíti a természetközeli erdőgazdálkodást, károkat okoz a mezőgazdálkodásban, valamint a védett természeti területeken és a védett természeti értékekben is. 2018-ban kerekített adatokkal gímszarvasból 111.000 példányt, dámból 35.000 példányt, őzből 380.000 példányt, muflonból 13.000 példányt, vaddisznóból 105.000 példányt becsültek. Nem csak a biológiai sokféleség miatt van szükség ezért a ragadozókra: medvére, farkasra, hiúzra, aranysakálra és rókára, hanem a vadállomány természetes szabályozás érdekében is. A vadászok a védett nagyragadozók élőhelyének védelmével és az intenzívebb vadállomány-szabályozással segíthetik a természet általános védelmét. Róka (Vulpes vulpes) <img src="https://mek.oszk.hu/22400/22462/html/www.termeszetor.hu/wp-content/uploads/2019/05/roka.jpg" style="height: 355px; width: 530px; border-width: 1px; border-style: solid; margin: 3px 5px;" /> <div abp="2729" class="wp-caption alignleft" id="attachment_2661" style="width: 310px;"> RÓKA – fotó: Zámbóné Miskolczi Tímea </div> A róka (vörös róka) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a kutyafélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfajunk (vad: apróvad). Testtömege 5 – 12 kg, testhossza 60 – 100 cm, farokhossza 35 – 50 cm. A róka kotorékban élő magányos, főleg éjszakai ragadozó. Tápláléka apró rágcsálók, madarak, rovarok, nyúl, hüllők, sebzett beteg vad, de dögöt is fogyaszt. Egy emberre is igen veszélyes kór, a veszettség terjesztője. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 78.000 példány volt. Meseállat is a róka a farkashoz hasonlóan, népi szólás, hogy &bdquo;ravasz mint a róka”, mert ha nem vigyáztak, a tyúkólat is megdézsmálta. A ravaszsága azonban tudományosan nem igazolható. Borz (Meles meles) A borz (európai borz) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó, július 1-től február utolsó napjáig vadászható apróvad. Testtömege 8 – 15 kg, testhossza 50 – 70 cm, farokhossza 10 – 20 cm. Sűrű aljnövényzetű erdőkben él üregében (kotorékban), de nyíltabb területeken keresi táplálékát alkonyat után. Torkos mindenevő állat, gerincteleneket, kisebb gerinceseket (rágcsálók, madarak, hüllők), magokat, gyümölcsöket, gombát, gyökeret fogyaszt. Erős állat, esetenként az őzet és a farkast is megtámadja. Kis létszámú klánokban él közös üregrendszerrel. Húsa fogyasztható. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 44.000 példány volt. Ómagyar szavunk a nyest, de népiesen használják a nyusztra is. A nyuszt azonban védett, míg a nyest vadászható állatunk. Nyuszt (Martes martes) A nyuszt (népiesen fanyest, nemes vagy erdei nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és a menyétfélék családjába tartozó védett vadon élő állatfaj. Mellfoltja, torokfoltja narancssárga. Testtömege 1 – 1,8 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 22 – 30 cm. Élőhelyét főleg az erdők jelentik, a településeket jellemzően kerüli. Főként éjszaka vadászik. Tápláléka sokrétű: erdei rágcsálók, madárfióka és tojó, madártojás (fészekfosztó), rovarok, fácán, fogoly, nyúl, mókus, sün, vakond, sőt őzgida, valamint erdei gyümölcs. 2018-ban a becsült hazai állomány kerekítve 14.000 példány volt az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint. Nyest (Martes foina) A nyest (népiesen házi nyest) az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és menyétfélék családjába tartozó, egész évben vadászható vadon élő állatfaj, apróvad. Mellfoltja torokfoltja fehér. Testtömege 1,2 – 2,2 kg, testhossza 40 – 50 cm, farokhossza 20 – 30 cm. Magányos állat, főleg éjszaka vadászik, gerincteleneket, rágcsálókat, madarakat, tojást, gyümölcsöt fogyaszt. Településekre, elhagyott és gazdasági épületekbe is betelepszik, a nyuszttal kerülik egymást. 2018-ban a becsült hazai állomány több mint 40.000 példány volt. Nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) A nyestkutya az emlősök osztályának ragadozók rendjébe és kutyafélék családjába tartozó vadászható vadon élő állat. Testtömege 5 – 10 kg, testhossza 65 – 80 cm, farokhossza 15 – 25 cm. Magyarországon az 1960-as évek eleje óta fordul elő. Folyók, náddal szegélyezett tavak közelében levő erdős területeken érzi jól magát. Mindenevő állat, éjjel indul magányos vadászatra. Rágcsálókat, madárfiókákat, tojást, békákat, rovarokat, hüllőket, makkot, bogyókat, halat és döghúst is fogyaszt. Forrás: <a abp="2815" href="http://www.termeszetvedelem.hu/">http://www.termeszetvedelem.hu</a>, <a abp="2819" href="http://www.ova.info.hu/">http://www.ova.info.hu</a> </div> <header abp="2822" class="entry-header" style="color: rgb(51, 51, 51); font-family: sans-serif, Arial, Verdana, "Trebuchet MS"; font-size: 13px; background-color: rgb(255, 255, 255);"> 2019. augusztus © Dr. Temesi Géza Folytatás: Vadvilág2     </header> </div> </div> Mon, 12 Dec 2022 13:56:18 +0100 Tue, 29 Nov 2022 14:34:09 +0100